Lemaradtam dolgokról és néha mélázok azon mi lesz hogyha...
és ez semmi képpen se az hogy: mi lenne ha...
Képes vagyok már elengedni Őt...
Már megkérdőjeleztem magamban hogy tényleg Ő -e és rájöttem hogy nem.
ő csak egy egyszerű ő... nem nagy betüvel csak azt hittem igen mégis csak egy olyan kis furcsa valami volt amire még mindig nem tudok megfelelő szót találni , de már nem is keresek.
Tegnap..
igen azt hiszem tegnap lezártam ..
már nem keresem nem kutatom, nem emésztem magam.
mert már tudom hogy ismét naiv voltam és hazudtunk mindketten egymásnak.
 Azt hiszem nem kell már keresnem senkit...
 el vagyok veszve , de meg kell álljak a magam lábán , és hiába furcsa érzés másokat együttlátni meg kell becsülnöm azt ami van.
és ami van?
a családom és a barátaim.
összeveszünk- ez természetes. majd kibékülünk- pláne.
vannak rossznapok, és  a hozzállásom is kivánni valót hagy maga után..
kerestem eddig valaki olyat akiben majd megtalálom a 'más' szót.
és rájöttem mindenkiben megtaláltam valamit.
ami más... valaki máshogy ölel meg , valaki máshogy áll hozzám, valaki máshogy beszél , valakinek más fontosabb, mindenhol ott a más.
ez így van jól , nem vagyunk egyformák..
furcsák azok az érzések amiket érzek , de mind más és más..
logikára alapul? nem kell mindenben azt keresni.
lesznek még az egyedül lét miatt problémáim
rossznapjaim
hangulat változásaim
de tudok róla hogy mikor a legkevésbé számítok rá akkor...*
kicsi nyugalmat és időt kérek mindenkitől.
szeretnék egy jó nyarat
és
ahhoz rendet raknék, ami nem egy nap..
de megbírkózok Vele.