2010. október 11., hétfő

it s okey , it s okey.


Oké , nézhettek gyávának , gyengének , tudatlannak, önsajnáltatósnak, félénknek , hülyének illetve bárminek .

Nem hat meg különösképpen.



Azt hiszem , rájöttem valamire. Valamire ami mindig itt volt bennem , csak nem vettem észre. Legalábbis nem úgy vettem észre ahogy az valóban itt van.

Az üresség , nem táplálható egy viszonzást nem mutató, bántó és nem is tudom még miket hozhatnék fel.

Rájöttem hogy bár ha tényleg tényleg egy kicsit szerettem is az a semmire alapult.Ez szánalmas, még tőlem is.

Mindenképp be akartam tömni azt az üres teret magamban , emrt én nem szeretek szenvedni. Jó persze kérdezheted miben szenvedek én ennyire..

Márpedig azt gondolom ez egy fontos dolog volt az életemben. Egyszer és mindenkorra megfogadtam hogy könnyen többé sohasem , és sokkal jobbat érdemlek annál amit eddig elképzeltem magamnak. Boldog...azért nem.

Azt gondolom elég ember járkál itt a városban , talán nem kéne ennyir egörcsösen keresnem majd ő megtalál engem.

Eleget kerestem és igen, belefáradtam. Sose lesz olyan mint Ő{most senki SENKIsem tudja kire gondolok , nem is baj} de legalább a belső tulajdonságokban szeretnék hasonlót ; aki nem hanyagol el , őszinte , és képes lenne feltétel nélkül védeni és szeretni. Mert tuti létezik ilyen én bízok benne , aki nem hisz én megértem sokáig én sem hittem. Majd egyszer ha rátalálok megszeretném mutatni hogy de igen is létezik és van , és kívánom mindenkinek hogy megtalálja,legalábbis a világ azon részének aki megérdemli.

Létezik emberek , én tudom.Tapasztalatom nincs.. de úgyhiszem megfogom és ez erőt ad annak az időszakomnak is ahol üreséggel küzdök. Felfoghatom ezt egy célnak , vagy egy állomásnak.


Választ adok azoknak akik kételkednek abban hogy kik is a barátaitok.Szerintem ez akkor dől el , mikor napokat töltesz el úgy hogy a naplementét ugy nézed végig hogy fekszel körübelül 4orája az ágyon mozdulatlanul a sötét szobában , és nem jelentkezel titkolózol, és probálsz eltünni , tudatodon kivül. Ők azok akik átjönnek mellédfekszenek és azt mondják ha akarod mond el ha nem akkor én is nézem veled a napot. Vagy felhívnak hogy miért nem vagy msnen vagy sehol sem , miért nem jösz és legfőbb ok {amit hallok a barátaimtól} EGY KUDARC SEM ÉR MEG ANNYIT{főleg pasi téren} HOGY FELADD. SZÉP VAGY OKOS , ÉS KÜLÖNLEGES. Habár ezeket azért nem hiszemel vagy legalábbis nem mondogatom magamban , ők mindig emlékeztetnek hogy el fog jönni.




ezért pedig köszönet Nekik


2010. október 5., kedd

hello again

Már nem félek a sötéttől..
Már valahogy minden mas..
Már kibirok egy orát csendben annyi mozgás erejéig mig pislogok..
Sikerült belőle keveset bennem hagyni de a többit elnyomja más..
Mármint nem más ember hanem egy másik érzés.