Annyi minden kavarog a fejemben .Keresem a helyem , tenni akarok az álmaimért , mutatni a magabiztosságom a barátaim előtt , hisz ha problémájuk volt bármikor fordulhattak hozzám , és erős egyéniségnek hittek . Nem akarom hogy ezt is elveszítsem. Félek. Félek attól hogy egyszer majd minden kitőr belölem és nem lesz aki meghallgat. Olyan dolgok történnek velem mostanában amik nem igazán pozítivak. Számomra nem igazán. Ma hazajöttem és ideges voltam nagyon.Földhöz vágtam egy poharat eltörtem a kulcsom, orditottam itthon. Egyszer csak a földre estem könnyes szemmel és kiüritettem a fejem. Csak néztem magam elé és gondolkodtam. Gondolkodtam azon ha lenni akarok valaki , mit tehetnék , hogy kinek a véleménye számít és hogy mi a célom. Hihetetlen volt . Nem tudtam egy célt sem mondani. A színészet igen , az az egyetlen dolog ami vonz . Na de addig? ...
Félek hogy elveszítem ezt is.
Nemtudom mi bajom lehet .
Talán szeretet hiányom van , talán csak régen sírtam , vagy csak az időjárás van ilyen hatással rám.
Nem sajnáltatom magam van annyi embernek baja és ennél nagyobbak is.
Mégis csak az én blogom és ezt kikell adnom magamból.
Hazafele jövet , annyira éreztem az emberek tekintetét mind ahogy rám bámultak.
Annyira zavart ... majdnem sirtam és megint NEMTUDOM mért.
Sosem szoktam ilyenekért . Sokszor bámulnak az utcán , de talán most mélyponton voltam .
Egyszer csak az utcán is összecsuklottam . Csak ugy szimplán. Oda jött hozám egy nagyon rég ismert személy , és felsegitett. Ahogy összeakadt a tekintetünk mikor felismertük egymást .
Odáig tartott. Kiborult a bili , és az elsö könnycsepp már az arcomon zuhant lefelé. Ő megölelt , és mondta hogy semmi baj nincs . Megkérdezte hazakísérjen -e , de mondtam hogy nem . Elkértem egy zsebkendőt és tovább mentem. Éreztem hogy néz és néz utánam . Bevallom egyszer kétszer vissza is néztem .
Vajon mi történt velem?
Mért vannak a düh kirohanásaim ,a sirógörcseim?
Nemtudom .
Csak legyen vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése