Ezt egy ember érti meg miért , van ez most így .
Tudod , mikor ugy mond elkezdtelek megismerni , láttam valami különlegeset benned . A felfogásod eléggé érett , és mindent ugy csinálsz és betartod ahogy gondolod. Hű vagy magadhoz , legalábbis én így ismerlek téged . 'Ismerlek' kérlek javits ki , rossz szavakat használok ugyanis nem ismerlek , mégis tudok róllad dolgokat . Megbiztál bennem , és én pedig hülyevoltam. Te közölted velem hogy most itt elvesztetted az elsöszámu bizalom 'emeleted'. Nem is tudod ez engem hogy megviselt , mert tudom az én hibám az egész.Talán furán hangzik , és talán félreérted , de vagy elég érett ahoz -remélem- hogy nem fogod. Különleges vagy és nem akarom hogy már most vége legyen. Tudom haragszol , pedig azt mondtad nem , de tudom hogy mégis . Hidd el énis haragszom magamra . .Nagyon szeretném , ha egyszer visszanyerném azt amit régen kaptam. Az első számú bizalmadat. Lehet hogy ez már lehetetlen , meglátom hogy majd engeded-e hogy probáljam helyrehozni ezt az egészet.
Nagyon sajnálom , kérlek ne haragudj.
Mentegetőzés ez az egész , lehet feleslegesen irtam le de a lelkiismeretemben mélyen kis számítással azt hiszem , jobb ,mert felválaltam mit gondolok .
Remélem az egyenlet megint egyenlő lesz.
| Az őszinteség sohasem nevetséges, mindig tiszteletreméltó. | ||
| Charlotte Bronte | ||
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése