Vettem ma buborék fújót. Tökre kis éretlen lánynak nézhet mindenki , de nekem van egy kis mondanivalom.Ahány buborék , annyi remény. Színesek , és olyan szépek mint a remények ahogy szálnak... Valamelyik kipukkad, és van amelyik szál és 'felfedezi a világot'. Én teljesen szerelmes' lettem ebbe a gondolatba... Az utcán jöttem haza , tesommal és egyszerüen hülyülésböl elkezdtünk buborékozni kb. 4ember jött mögöttünk, ahogy elhaladtak melletük , sem beszolást sem lenéző tekintetet nem kaptunk csak egy egyszerü őszinte mosolyt.Én szeretek mosolyt csalni az emberek arcára...feltölt energiával...nemkell nekem eröltetett mosoly, csak őszinte , még széles sem csak egy bolintás .A szél vitte a buborékot , ahogy beleütközik valamibe azis kipukkad, akárcsak egy kis remény.Mikor a szél fuj , a fák mozognak ők igy akarják kifejezni hogy orditanak.Mi pedig csak mosolygunk ha boldogok vagyunk.Nagyon sokan probálják elsajátítani igazi saJátos önkifejező mosolyukat de a tulkoncentrálás azonnal levágó. Legalábbis nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése