még mindig , ugyanúgy..
nem csillapodik semmi..
elvesztem.
bolyongok csak úgy magamban, mintha nem tudnám hogy de ..
vagyis próbálok hazudni magamnak aztán rájövök hogy nincs értelme..
na meg ezek a különös álmok..
nemtudom
ez az egész.
hülyeség.


szeretem. ez egyértelmű..de igazábol feleslegesen táplálom ezt az rézést és ezt én is jól tudom.
mazoista' mondja ezt a bölcs.
idiótaaaaaaaaaaaaaaaaaa
szólit fel egy hang igy
bátran hallgatok a jelzőre felkapom a szemem
a képzeletembe megjelenik és én pedig..
beleremegek.