eszmefuttatás.

Néz rám anya , ilyen lettem.
Emlékezek. Mi történt velem 13 év alatt ?
vagyis legalább 8éves korom óta mert pillanatnyilag csak odáig emlékszek.
Emlékszek arra mikor biciklizni tanultam , mikor meg akartam szökni az oviból , mikor úsztam , mikor balettoztam , mikor elsőnek vérzett a kezem és megijedtem.
Sok mindenre.
Sokszor gondolkozok azon , hogy vajon ilyennek képzeltél el ?
A sok rossz dolog ellenére vajon , mersz még illúziókba merülni ?
Vajon , leszek még olyan sikeres amennyire szeretnék?
Vajon tényleg annyira különleges vagyok mint ahogy ti állítjátok ?
És vajon ahogy én látom egy teljesen más részről ?
Nem tudom , és vannak kérdések amiket nem merek magamnak se feltenni nem hogy másoknak.
Néha szeretnék egy kicsit idősebb lenni , és néha örülnék ha visszacsöppenhetnék a könnyű életbe. Mikor még délben , ebéd után alszunk , mikor a játékok még nekünk valók..
De tudom , hogy ezek az idők elmúltak, ahogy a játékok kis mérete , az ebéd utáni alvások és a hibákért az egyszerű bocsánatok.
Néha bánom hogy megelőztem a koromat , és néha ez jó.
Néha így , néha úgy és ez rak össze , és tulajdonképpen ez tart egyben.
Néha egy filmnek képzelem el az életem , de rájövök hogy nem mindig bölcs lépés azt tenni amit ott látok.
Nem egy vásznon kell elképzelni az életet.
Ez a valóság. Kicsit hideg , kicsit meredek.
Tulajdonképpen legyőzhetetlen.-ha le akarod győzni.
Ha nem , akkor se mindig barátságos , de nem tekint ellenfelének.