kesö este van..
az éjszaka hangja var kint ,néhány autó ami elhalad a ház előtt..
nehany levegövetel ami most engedi hogy fent legyek...
a billentyüzet hangja amint leütöm hogy írjak...
Ti az este pillangoi , akikmég fentvagytok mert az alommanó nem tért még be...
az ora kattogas ami jelzi hogy kesöre jar...
szívzörejek csak titeket nem hallak sehol..
fényben ülök.... zuhanok.
mégsem jó most most nem megint ..
most megint a csend beszel... és nem szólal meg a zaj ami éltet.
merre jarok ismet ki vagyok hova viszel felületek....
erzekeim cserben hagytak.. vakon tökre vakon.
orditanek .. nem hallja senki.
lepkednek ... nincs semmi amire lephetnek.
elmennek innen..nincs hovamennem..
halgatnek valami/valakit...nincs kit, nincs mit.
kritikus
ez a helyzet annyira...ismerős (: ez az üresség,és szinte "mozdulni képtelenség",de mármint lelkiekben... és..és...és..
VálaszTörlés:))