
Emlékszem mikor kisebb voltam köröbelül elsős-másodikos, minden osztálytársamnak volt egy ezust szinű nehéz hegyezője olyan kis kicsi...tudjátok. Na olyat mindenáron akartam... de anyuék mindig műanyagot vettek. Tudod és akkor bementem a suliba és "húú , nézd nekem is van szép színes hegyezőm". De az még mindig annyira tetszett. Na hát nekem feltétlen kellett olyan. Aztán egyik barátnőm nekem adta 1napra , vagy csak nálam maradt... és semmit sem kezdtem vele..korrubelul hozzá se értem. Másnap visszaadtam és a szívemse fájt érte..
na ezzel csak az a gond hogy már nem csak az apró hegyezőkkel vagyok így..








