"Ma meggyőztem magam arról, hogy feladni nem szégyen. Ne kockáztass! Ne változtass! Csak semmi dráma, ennek nem most van itt az ideje. De az okaim nem is okok, csak kifogások. Valójában csak bujkálok az igazság elől, az igazság pedig az, hogy félek. Félek, ha egy pillanatra is engedek a boldogságnak, a világ megint összeomlik körülöttem, és nem tudom, hogy azt túlélném-e?"
Nem az a kérdés hogy túlélném-e, hanem sokkal inkább az hogy BEÉRNÉM-E azzal a kis idővel... ami eltelt..boldogan..vagy legalabb is feszültség mentesen.
Na de es aztan?
Es aztannnnnnnnnnn.........hát nem is tudom..leszek is , meg nem is. De lehetbiztos.
Na merre menjünk hova fussunk? otthontalansag otthona...........
örökre a szivembezart.
nem en öt.
ő zarta be maganak...
akkor dolgozzon innentöl a lelkem ..mert en tuti nem fogok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése