Mégis azt mondom neked, sétálj a nap fényében, a felhők alatt, a holdas éjszakákon. Amit ott érzel, az ugyan nem mérhető, de boldoggá tesz.
Felébredek: nem az vagyok, ki voltam.
Elalszom: holnap megint más leszek.
De élve, holtan, utcán, kriptaboltban
én emlékezem és én feledek.
Minden létező ok nélkül születik, gyöngeségből él tovább, és véletlenül hal meg.
Weöres Sándor..
VálaszTörlésmeg különben mind..
gyönyörű.