mindenkinek ismerős ez az érzés ugye?nem kell bemutatnom.a pillangó hatás a hasban , a rózsaszín látás az elmében , ködös dolgok a szemnek , gyors ritmus a szívnek. Igen mi lányok körübelül így jellemezhetnénk magunkat ha meglátnánk mondjuk Johhny Deppet vagy éppen Luka Pasqualinot, vagy Ian Somehalder-Paul Wesley párost.Azt hiszem sokak nevében beszélhetek pont róluk.


de a másik véglet? Vagytok, illetve vannak . Akár a szomszéd srác , akár a testvéred legjobb haverja aki minden nap ott dekkol nálatok , vagy épp az osztálytársad akit mindennap látsz , de még az hogy egy suli vagy egy város de tovább megyek egy ország. Nem mi lányok vagyunk , nekünk az elérhetetlen kell. Persze. Őket nem ismerjük , csak a tökéletes külsőt, a tökéletes álomszerepet amit alakítanak,és persze azt a gyakori mondatot hogy ,, ő olyan különleges, ilyen sosem lesz sehol,,.Na kérem itt van minden értetlenkedő kérdésre a válasz. Bűvös szavak a szótárainkban: különleges, soha, sehol.
Ezért nehéz velünk.Minket minden megindít.Minden átforgat ,változtat..Valamennyire.Nem hisszük el hogy létezik, vagy ha mégis akkor ti romboljátok össze,azt a csinos kis illúziót. Bár azt azért soha sem értettem , hogy ha mi magunktól egy tökéletes képet megalkotunk rólatok , miért kell keménykedni , meg bazdmegozni , meg szellemes humorral ami igazábol minden csak nem az elrontani? pedig semmi dolgotok nem lenne csak kiélvezni.Ezen oknál fogva sokszor rácsodálkozok, ti sem vagytok sokkal egyszerűbbek.