i haven't got heart.

nincs szivem.
nem is
kell
!
már elajándékoztam a barátaimnak és a családomnak.
de akkor mi fáj még mindig...

i think about ..

Néhány másodperc , két szó , ezer gondolat .
Fűződik minden mindenhez.
Az emlékeim egybefolynak .
Az elhagyott múltam az életben tartó jelen és a távoli jövőm.
Közeledik már.
De mi?
Igazából semmi.
A múltban hagyott emlékeim folyamatosan nőnek , a jelen mindig a távoli jövő lesz és hát .. a jövő marad távoli.
Nem tudom meddig élek majd.
Nem mondhatom azt hogy csökken a jövőm...
Maximum csak közeledek valaminek a végéhez , közben pedig megint valaminek a kezdetéhez.
Sodródok.
Egyre jobban.
Merre tartok?
Magam se tudom. De jobb is . Hallgatok a megérzéseimre.
Talán nem is akarom tudni hova visz. Egyszer majd kilök a partra és magamhoz térek.
Próbálom majd átformálni azt a helyzetet olyanná amilyenné átalakíthatom a sajátomévá.
Ha pedig tetszik az ahol kidobott , csak meg kell szoknom.

mindentől távol a szívhez közel.

és tőle annál is távolabb..
talán ez lesz a legjobb.

Just do it .

Lentebb ásnék de már nem akarok.

Tök felesleges.Persze lehetne másképp.
De nem.
Nem láthatja azt akit én akarok hogy lásson.
Hiszen én is úgy látom őt ahogy látni akarom.
Egy összerakott álomképnek.
Csak ahoz kötődök.
Igazából hozzá nem.
Nem is ismerem.
Tudom.



veszélyesen közeledik a vége.
és a másiknak a kezdete..

nyár hol vagy már

go to ..

hüü micsoda emlékek
és micsoda merészek..

A hó csak annyit jelent, hogy túl hideg van ahhoz, hogy eső essen.

az élet a legjobb méreg.

és azt érzem hogy;
ujra nem jön össze semmi.
menni persze megy.
és meg se áll addig mig tisztes távolságot nem kelt közte és köztem.
a felszines dolgok közül még köze sincs ahhoz hogy mi lesz.
csak azt látod amit te akarsz
és azthiszed hogy ha beadod nekem a nagyembert
fejet hajtok elöted.
mint mindenki más.



egyszó , neked szól.

tévedsz.