BAZMEG HAGGYATOK MÁR ÉLNI.


VAGY LEVEGŐT VENNI

sweet home alabama '

Elegem van a kétszinü barátságokbol :}
és köszi többet nemkérek.
2nap után vagy akár egy éjszaka után képes valaki a barátod lenni.
És úgy el vagy foglalva azzal hogy éppen mivel legyél raj, minden szóban hazudsz, állandóan megfelelni akarsz a sok tudatlan embernek , akik mind azt hiszik sztárok és nélkülük nem lenne világ.
Kezdesz te is ilyenné válni.
Mikor mi a menö ..:)
de nekem kösz nem kell ilyen raj barátnö, ezennel be is fejeztük:)


Rátaláltam sokkal érdekesebb barátokra , akikért kaparni kell , és nem orák után mondják ki hogy szeretnek.
:)

és én is szeretem öket.

tudod mit e legjobban?
hogy nem minden második percben rólluk van szó.
Nem sajnáltatják magukat folyamatosan hogy éppen melyik pasival járjanak.:)
Olyanok akikkel ugyérzem megbeszélhetek akármit, és nem hallom vissza.
mert ez is elöfordult már.


Szani neked köszönet ♥
örökszeretet


es




K. megmindig :}

Összeomlott kártyavár.

Az élet sem mindig olyan aminek elképzeljük. Sőt , az álmok a hibásak és saját magunk.


Ahogy elhisszük hogy az a valóság amit mi saját magunk megalkotunk , arra a célra hogy örökké boldogok leszünk. A sok mese , hogy mindig a jó győz , a királyfi-é a királylány és a gonosz megkapja a méltó büntetését.
A valóságban , a királyfinak feltünik valami másik hercegnő , a rossz jót nevet azon ahogy a királylánynak darabokra hull a szive , és vele együtt az álmai.

' a valósággal az a gáz hogy nincsen hozzá háttérzene , ja kérdés hogy átérzed -e .'

Ahogy elképzeltem ezt az egészet , hogy mi zajlik le bennem hogy mi történik, mit érzek , mit gondolok leginkább egy kártyavárhoz hasonlítanám.Ahogy aprólékosan , türelmesen , óvatosan helyezem egymásra a lapokat , az ablakot kinyitja a szél és összeomlik minden. Kezdhetem újra előröl , és bizhatok benne hogy még egyszer nem zavar meg. Ez az a szituáció mikor , valaki más ront el mindent. Van olyan is mikor én lököm meg az asztalt és eldől. Ilyenkor csak magamat hibáztathatom..

Hiába próbálnék mást adni annál aki vagyok , neki akkor is más kéne. Nem azzal van a baj , aki külsőre vagy akár belsöre vagyok, hanem aki alapból minden szempontból vagyok.A lelkem , a kinézetem , a tetteim , amiket cselekszek , a kedvenc bandám , vagy innivalóm , vagy akár a telefonom. Minden ami én vagyok.

Mindig is nagyravágyó voltam , mindig az kellet amit sosem értem el a polcon. Mindig az a cukor kellet ami tudtam hogy nagyon rossz de nekem , az kell .Ilyenkor mindig vagy csalódtam vagy sosem lett meg. Ha igazán küzdöttem érte , nem úgy hogy félrelöktem valakit , vagy ilyesmi , hanem mondjuk szugeráltam és tettem azért hogy meglegyen, akkor meg is lett.


Sosem toltak semmit a seggem alá , mint ahogy mostanába egyre több mindenkinek, mindent kiérdemeltem. Ahogy a barátságodat is. A bizalmaddal , és annak felelősségével együtt. Megfogadtam hogy Téged , soha többé , és örökké. A vége az lett amitöl féltem , hogy meglazul a kötél már nem húzzuk eléggé és elengedjük , már nem lesz értéke. Tudd hogy én még mindig húzom a kötelet , én még mindig küzdök , de ugyérzem Számodra egy kicsit háttérbe szorultam ... Érzem hogy még te is húzod de már jóval gyengébben. Én se bírom már sokáig...Kérlek legyen minden olyan mint rég.

allways all ways ...

Úgy érzem hogy egy nagy fordulóponthoz értem.
Mikor meg kell tanulnom tényleg egyedül megoldanom a gondjaimat , és nem leülni , sírni , és elmondani valakinek.
Hanem elgondolkodni azon hogy tudnám , megváltoztatni a helyzetet , vagy megoldani.


Nem igazán éreztem magam még ilyen elveszettnek. Biztos sok mindenkivel megtörtént már hogy szerelmes volt , és nem jött össze , még ha bármit is megtett volna érte , és másokon mindig csak segített. Azt hiszem most én ezen a szinten mozgok. Nehezemre esik elfogadni , túllépni rajta , és felejteni. Az emlékeim nem egy papírból állnak , amit összetéphetek , elégethetek , eldobhatok . Bár így lenne...

Mikor meghalt egy nagyon fontos ember az életemben , mindenkinek képes voltam kimondani hogy szeretem. Mert így pótolni tudtam azt a lyukat amit akkor semmizett ki a sors. Persze , később rájöttem hogy csak üres szavak érzelmek nélkül. Csak szavak amik mögé bujkálni próbálok , de az árnyékomat nem tudtam eltüntetni. Ennek hála rájöttem hogy mekkora butaság ilyen mohón szeretni. Nem tudom mit csináljak , mit teszek jól , mikor csinálok rosszat.

Minden nap , szeretnék egy kicsit , érdekesebb , kicsit több , kicsit más lenni.
Olyan akire felkapják a fejüket az emberek hogy ez igeeen '
Olyan aki nem ilyen bonyolult , de mégis érdekes.
Olyan akibe Ö* is meglátná hogy milyen..


Sajnos én nem tudok egy szia után megnyílni, teljesíteni , csak az a kicsi hetedikes vagyok mindenki szemében , a gyerekes pici lány.
Néhányan akik megismernek , csodálkoznak igazából milyen vagyok , milyen komoly és 'rejtély'. Nem tudom , mi a felszínességben a jó..
Én is az vagyok ettől függetlenül.
Biztos lesznek még fiúk az életemben , és biztos lesz még alkalmam ennyire szeretni valakit.


DE én mohó ember vagyok. Egyenlőre mindenkiben őt keresem , nem találok senkit aki megértene , és eltudná fogadni hogy ilyen vagyok. Nem minden nap az lenne a téma hogy cejcsimejcsi cicu kicsim huncut.
Nem egy történelem órára gondolok , hanem mondjuk valami olyanban amiben érzem hogy szeretnek , és nem dobálózva vágják hozzám , 2 nap múlva.



tulsok dolog kavarog a fejemben...