2009. november 8., vasárnap

Összeomlott kártyavár.


Az élet sem mindig olyan aminek elképzeljük. Sőt , az álmok a hibásak és saját magunk.


Ahogy elhisszük hogy az a valóság amit mi saját magunk megalkotunk , arra a célra hogy örökké boldogok leszünk. A sok mese , hogy mindig a jó győz , a királyfi-é a királylány és a gonosz megkapja a méltó büntetését.
A valóságban , a királyfinak feltünik valami másik hercegnő , a rossz jót nevet azon ahogy a királylánynak darabokra hull a szive , és vele együtt az álmai.

' a valósággal az a gáz hogy nincsen hozzá háttérzene , ja kérdés hogy átérzed -e .'

Ahogy elképzeltem ezt az egészet , hogy mi zajlik le bennem hogy mi történik, mit érzek , mit gondolok leginkább egy kártyavárhoz hasonlítanám.Ahogy aprólékosan , türelmesen , óvatosan helyezem egymásra a lapokat , az ablakot kinyitja a szél és összeomlik minden. Kezdhetem újra előröl , és bizhatok benne hogy még egyszer nem zavar meg. Ez az a szituáció mikor , valaki más ront el mindent. Van olyan is mikor én lököm meg az asztalt és eldől. Ilyenkor csak magamat hibáztathatom..

Hiába próbálnék mást adni annál aki vagyok , neki akkor is más kéne. Nem azzal van a baj , aki külsőre vagy akár belsöre vagyok, hanem aki alapból minden szempontból vagyok.A lelkem , a kinézetem , a tetteim , amiket cselekszek , a kedvenc bandám , vagy innivalóm , vagy akár a telefonom. Minden ami én vagyok.

Mindig is nagyravágyó voltam , mindig az kellet amit sosem értem el a polcon. Mindig az a cukor kellet ami tudtam hogy nagyon rossz de nekem , az kell .Ilyenkor mindig vagy
csalódtam vagy sosem lett meg. Ha igazán küzdöttem érte , nem úgy hogy félrelöktem valakit , vagy ilyesmi , hanem mondjuk szugeráltam és tettem azért hogy meglegyen, akkor meg is lett.


Sosem toltak semmit a seggem alá , mint ahogy mostanába egyre több mindenkinek, mindent kiérdemeltem. Ahogy a barátságodat is. A bizalmaddal , és annak felelősségével együtt. Megfogadtam hogy Téged , soha többé , és örökké. A vége az lett amitöl féltem , hogy meglazul a kötél már nem húzzuk eléggé és elengedjük , már nem lesz értéke. Tudd hogy én még mindig húzom a kötelet , én még mindig küzdök , de ugyérzem Számodra egy kicsit háttérbe szorultam ... Érzem hogy még te is húzod de már jóval gyengébben. Én se bírom már sokáig...Kérlek legyen minden olyan mint rég.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése