2010. február 6., szombat

üvöltenék de nem hallja senki

de igen még annál is jobban .
csak abban a hitben élek hogy a hétköznapjaim megszüntek
én közben elfogyok de mmár nincs hová.

nincs vége.
ennek sose lesz vége.
nem veszítettél el igy nem kell visszakapnod.
szeretlek
hát hova lenne ez a soksoksoksoksoksok füst és buborék..
az együtt töltött percek puszta árnyéka is..
hiányozna , és persze hiányzik is.


de megértelek ,
sok dolgod van.
nekem is.
ez a barátáság sosem volt még ilyen erős..
csak most tünik fel nézd a szavakat a betüket.....
mind a szivünkböl táncolnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése