és persze..
azokat bántom meg vagy azokat hagyom cserben akiket szeretek.
uygérzem ebben az időszakomban senki sem ismer igazán.
a hétköznapok egyre szintelenebbek , egyre jobban egyedül érzem magam..
és egyszer csak azt éreztem hogy már minden egybefolyik.
csak ugyan oylan minden , nem változik semmi.
én nem akartam ezt.
tudom hogy azért mert nekem rossz nem kell másnak is rosszat kívánni.
remélem olvassák ezt akiket szeretek..
pl . Csicsi.
és ha te tudnád mennyire igazad van.. de én nem tudom belátni.
mert azt hittem hu végre valki akiben sok minden ugyan olyan mint bennem és ez elvakít.
nemtudom hova tartozok , kik a barátok és kik azok akik még akkoris ottvannak ha én már nem is igazán érzem hogy vagyok.
nemtudom mi vár rám ezekután nagyon tartok tőle.
mert bár ez lehet visszafele nem igaz de nekem ő mégis nagyon fontos nekem.. de félek hogy elszakadunk.
ugyan akkor azt is tudom hogy minden eggyes összefutásunknál ti majd tükön ültök hogy éppen mit csinálok. mert mostanában elég más lettem. tudom.
ezt váltja ki belölem az az érzés mikor televagyok de senkisem hall..
örülök hogy létezik a csokoládé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése