Szeretem a zöld fűben a kék eget bámulni. A napsütést mikor Velük vagyok , és azt érezni hogy minden jó. Ők vannak , és akkor a nyár meg az élet.
Meg a szilveszter. Na az volt ám az élet . Minden nap egybefolyt aztán és azthiszem kicsit beforogtam. Nem mozdultam ki , és meglepődtem hogy hirtelen minden más lett , és hirtelen a kék ég szürkévé vált , a zöld fű pedig kihalt. Nem tudtam feldolgozni hogy hirtelen mindennek vége lett. Magamba még most is beszélek , és a képzeletembe menekülök. Illetve csak menekültem. Az ég újra kékül a fű újra zöldül , és egyre jobban találkozunk ismét. Engem felvidít , és újra érzek mindent. Újra vannak azok a napok , és azok a mosolyok nevetések , emlékek amiket újraélesztünk.
Érthetetlen ez a bejegyzés ugye?
Megélni még érthetetlenebb.
Ugyanakkor szeretet,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése