Engem mindig is hamis színben tüntettek fel. Tudod, beöltözhetnék bohócnak és együtt nevetgélhetnék a boldog emberekkel, továbbra is azt mondanák, én egy sötét személyiség vagyok.
Ahogy egy színész eljátssza,
Hogy belehal, ha elvadul a szerelem,
S ha vége a mozinak, mindenki sír,
Az álompár meg új szerepet ír.
Mert ez egy vászon, ahol te is játszol,
Ahol a vadnyugat éppen olajért táncol,
És egy új felvonás jön majd, ha leszerepel.
Az angyali városból már elköltöztek rég az angyalok,
A többiek meg a zajban nem hallják az égi dallamot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése